HTML

Lépcsőház

Minden szinten, szinte mindig történik valami! A világ nagy dolgai mindig a mikroközösségekben dőlnek el. E csoportok tipikus alkotóelemei a lakóközösségek, melyek akarva-akaratlanul a lépcsőházakban alakulnak ki. Ez a blog azoknak (is) próbál (görbe)tükröt tartani, akik nem tudják, ki lakik a szomszédban.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

A megkerült "?" bicikli esete!

2008.08.16. 12:48 Jumbóka

 

A történet főszereplője egy házi használatra gyártott túrakerékpárnak látszó kétkerekű, mai (modern) szóhasználattal élve "mountain bike". Lakhelye, egy néhány évvel ezelőtt épült belvárosi társasház lépcsőháza. Jobb híján csak a lépcsőkorlátnak zárva egy kulcsos biciklizárral. Hiába, az újkori lakóépítményekből már kimaradt a kerékpártárolónak csúfolt műintézmény. (Persze igazuk is van a hozzáértőknek, -- tervező, kivitelező, engedélyező, stb. -- hiszen az ilyen zugokhoz manapság boldog-boldogtalannak is van kulcsa. Na jó, ne legyek gonosz, fogjuk fel úgy, hogy ennek elmaradásával is a hasznos élettér megnövelésére fordított terület kibővítése volt a cél.)

A (volt) gazdájáról meg csak annyit, hogy egy szürke hétköznapi állampolgár, aki csendes magányában éli mindennapi életét, talán egy kicsit háttérbe szorítva az emlegetett "jószágot". Ezt mutatja az is, hogy a lépcsőházzal szemben lakva csak napi 1-2 pillantást vetett, az egyébként évi néhány napot használt drótszamárra. Éppen ezért a jármű a hét éves kora ellenére különösebben nem is sokat használódott. Az amortizáció jelei csak abban mutatkoztak meg, hogy a két használat között, a tárolás során felhalmozódott por mennyisége mennyire csapódott le a különféle alkatrészeken.

Történt egyszer -- úgy 2008. június táján --, hogy a gazdi egy külföldi útról hazatérve odapillantott a "garázs" felé, és megdöbbenten tapasztalta, hogy kétkerekűje helyett a félhomályból csak egy üres papírzacskó mosolyog vissza a sarokból. Megszabadulva az útiholmiktól közelebb lépett, és megállapította, hogy nem az autózás fárasztotta úgy ki a szemeit, hogy ne venne észre egy kerékpár(os)t, erre a közlekedés során egyébként is nagy figyelmet fordít. Mit lehetett hát tenni. Este nyolckor már semmit, legfeljebb gondolkodóba esni. A jármű nyomának bottal ütése egyébként is ódivatú cselekedet lenne, másrészt a közeledő szürkületben vagy hajléktalannak nézhetik az embert, vagy pedig veszélyes tárggyal való közveszélyes viselkedésnek ítélnék meg a szomszédos épületben székelő megyei kapitányság munkatársai. A rendőrséggel való együttműködés ellen szól az is, hogy éppen az ominózus esett előtt néhány nappal érkezett meg egy nyomozást lezáró határozat. Ebben értesítették a "tulaj"-t, hogy a két évvel ezelőtt ellopott motorjának ellopását vizsgáló nyomozóhatóság lezárta a vizsgálatot -- eredménytelenül...

Mivel, hogy a bicaj nem tartozott a mindennapos használati cikk kategóriába, az eset néhány sztorizgató traccsparti kivételével tulajdonképpen a feledés homályába került. Ez valószínűleg így is lett volna a világ végtelenségbe burkolózó elmúlásáig, ha augusztus elején nem jelent volna meg egy újabb porfogó a lépcsőházban. Történt ugyanis, hogy emberünk az egyik feljebb lakó szomszédtól hazafelé ballagva egy az övéhez kísértetiesen hasonlító formájú járgányra lett figyelmes. Közelebbről megnézve a kerékpár éppen csak meg nem szólalt a népmesékben hasonlatos szófordulattal: "Mit parancsolsz édes gazdám?" Az ámulattól persze a gazdi meg sem tudott mukkanni. Annál is inkább tehetetlenül állt, mert egy idegen láncolat rögzítette a kétkerekűt a korláthoz. Emberünk azért az első meglepetés után közelebbről is megszemlélte a régen látott cimborát, és nem igazán tudta eldönteni, hogy sírjon e vagy nevessen. Szerencsére két szeme van, így a könnyeket minőségileg is meg tudta osztani a két szerv között.

Következett tehát a szomorú ténymegállapítás. A matricák, feliratok lekaparva, helyenként átfestve, a csomagtartó tartószerkezete fizikailag is megrongálva (levágva), a világító- és fényjelző berendezések eltávolítva. Nem mellesleg az utóbbi a közlekedés biztonságát is veszélyezteti. Nem csak a használóét, a többi úton levőét is. Tehát amit az idő vasfoga nem tudott megoldani, azt a "jóakaratú homo sapiens" megtette helyette.

Természetesen meg nem bántva a(z) újbóli (fel)használó személyiségi jogait -- hiszen nem tudhatjuk hogyan juthatott a kerékpárhoz (maga a tolvaj, viszonteladó, közvetítő, uram bocsá' maga is áldozat) -- néhány dolog felmerült az eredetileg az új vételárat kifizető tulajdonosban: Hogy volt pofája (jaj, már én is miket írok!) a kerékpár őshazájában ismételt látogatást tenni? Ezzel gyakorlatilag az eredeti tulajdonost is hülyének nézi? Ráadásul az illegális átalakító még arra sem gondolt -- vagy annyira hülye volt --, hogy a vázszámot megsemmisítse (amit ugyebár a hatóságok is előszeretettel vizsgálnak). De hááááááát, mint a mellékelt példa bizonyítja, egy "jó" gazda nem feltétlenül ez alapján azonosítja méltánytalanul háttérbe szorított kedvencét, hanem olyan apróságokat jegyez meg, amelyeket csak valóban az ő csipás szemének tűnik fel. Ez utóbbiakat nyilván balgaság lenne itt felsorolni, hátha ennek még lesz jelentősége. (Húúúúúúúú, már ennyire naiv is vagyok:))))))

Nos a nagy visszatérés ez idáig csak egyszer esett meg, vagy legalábbis csak egyszer vette észre a gazdája. Így aztán végképp nem is érti az egészet -- miért? Csak megnyugtatásul, hogy ne idegeskedj te marha! -- még meg vagyok. Vagy netán azóta újabb gazdicsere történt? Na így lassan felsorolva az egész állatkertet már én se értem...

 

 

5 komment

Címkék: kerékpár lopás lépcsőház

A bejegyzés trackback címe:

https://lepcsohaz.blog.hu/api/trackback/id/tr12618505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Forrest Gump 2008.08.24. 09:04:09

Ha megteheted, ne birtokolj semmit. Ha meg tudod oldani, még a cipődet is béreld.

Don't own nothin' if you can help it. If you can, even rent your shoes.

CsobiBlog 2022.12.22. 13:04:26

@Forrest Gump: mi a helyzet a gondolatainkkal, érzéseinkkel?

Jumbóka · http://lepcsohazonkivul.blog.hu/ 2022.12.22. 13:31:16

@CsobiBlog: A gondolataink, érzéseink a leginkább igazak. De ezeket nem biztos, hogy ki tudjuk, vagy ki akarjuk adni magunkból. Nem is biztos, hogy ki kell.

CsobiBlog 2022.12.23. 18:55:45

@Jumbóka: akkor ne béreljek gondolatot? :)

Jumbóka · http://lepcsohazonkivul.blog.hu/ 2022.12.23. 19:27:32

Gondolatbérlés? Ajaj, itt néhány dolgot azt hiszem új szintre kell helyezni...
süti beállítások módosítása